HASS – mi lesz itt?!

Hass címmel érkezik az Endzustand új klipje három napon belül, a kis felvezető alapján SO MUCH FUN. Nem gondolhatják komolyan:

Szept. 11-én album, újonc csapat és rákaptak az ízre. Mondjuk Echozone kiadós és annál azért mindig fenntartásokkal van az ember, de vajon miért?!

Neurotech – adalék

A következő bejegyzés arról tájékoztat minket, hogy bővülhet az arzenál:

Egyszemélyes projekt (Wulf) Szlovéniából, kicsit a krémnek nevezném, akit ismertem és magától rátalált, minden morzsát szeretett volna. Sznob zene, de abból azért az érzékibb.
Nem utolsósorban 2021-re nagy dobást ígér.

És akkor egy emlékeztető is:

Nagy pillanatok voltak ebben a zenében, lehet, hogy jelentősége van a visszatérésnek. Mint ez a dal is: szövegileg, zeneileg benne van, hogy ő is hallgatta az összes klasszikust és dolgozik is vele,  “instrumentálja” – mint a jó grindcore, szerkezeti betétként szolgáltatja a már meglevő klasszikus elemeket. Egyfajta felsőbb rend ez, azt mondanám:

“Ne féltsetek, elszánt vagyok és hajthatatlan.
S ha érdem ez, nekem elég.
Feltör ajkamról a kimondhatatlan
emberiség.” (Juhász Ferenc)

Még nem

Anders Nyström,

de létezik a WULF-érzés, azt hiszem.

OST+FRONT videópremier SOON

Még nagyjából másfél óra és itt az új (rég nem az, aminek megismertük)

vidi. Júli 31-én itt a lemez is, ebből lett most ez a single. Ők most elméletük szerint leképezik a teljes válságos emberiséget. Itt vásárolható.

Rummeléknél véget ért a baj

Szeptember 4-én a Feuerwerkben lépnek fel kapitányék, a müncheni koncert, bár jó hír, nem különösen foglalkoztatja az itthoniakat, ellenben: Asbach-cicikép.

Ráerősítésnek pedig szóljon a LS-kollab, az örökérvényű (Claus is tartja a formáját):

13. résznél az OOL homestories

Erk Aircrag (=Erik Garcia) nyilatkozik, ha a név valakinek nem mondana sokat, a következő aggrotech bandákból ismerhetjük: Hocico, Rabia Sorda.

Az OOL homestories lényege egyébként az, hogy (a vírus miatt nem játszó és) unatkozó zenekarok életjelet adnak és tény, a Rummelsnuffé volt eddig a legviccesebb.

Maszkot mindenkinek, de legyek-e szép?

A Skinny Puppy-merch része lett pár hónapja a maszk is,

“no cure the ravaged instinct silent waking to a
chemical perversion wartime underground
imperfect plotting grows the seeds of time” (1990)
nézelődni pedig itt lehet.

Ingyenes Siva Six remixlemez

Athéni dark electro, próbálják tolni magukat a múlt hónapban megjelent új lemez miatt, jól teszik, hallgatós 2008-as anyag (bandcamp-en 6 euró), ha nem többért, csak Soman remixe miatt megéri (meg persze Dark Soho, Vigilante):

Sokkal érdekesebb, hogy teljesen ingyenpostásan rendelhetők az anyagaik a lapról. Vagy hogy a májusi videójuk anyaga Aleister Crowley tiszteletére készült 13 évvel korábban, WAT?

A csönd közepe lesz ez

“We see beautiful adaptations everywhere / And in every part of the organic world / I have called this principle, by which each slight variation, if useful, is preserved

Struggle for existence

Nothing is easier than to admit in words the truth of the universal struggle for life / Or more difficult than constantly to bear this conclusion in mind / As more individuals are produced than can possibly survive / There must in every case be a struggle for existence”

Az első bejegyzés az indust.hu újjászületésére.

A csönd közepe ez. Nem a csönd széle. A síkcsönd közepe.
Mint rece-vályú körökkel mikro-sűrű hanglemez, fekete térsík.
És nincs játszani gép a zenét, gyémánt-fog tűhegy-körfutása, aminek szúráspontja izzik,
csak a néma hang-vályuk, hallgatás-lécek lapos spirál-köremelete. Csönd-epe.
Ahol a sík dombnak képzeli magát, elnyúlt teve-púpokkal hullám-görbületnek,
az esőfelhő szürke puszta gyűrődés-magányán temetők. Cifra, gőgös pénz-örökléttel belepve.
Zöld műanyag páfrány-tölgylevél-rozmaring-nyuszifül-koszorúk felhőivel a sírok köpenyezve.
Mint foszforeszkáló havas algatelepek, pikkelypajzs-koronák. Mint zöld fodros-pajzsgalléros tüskésgyíkok merednek.” (Juhász Ferenc)
 
* * *
Gyerekkoromban minden füzetbe, amibe verseket írtam, első lapra idézeteket kerestem, amit fellapozáskor újra elolvastam. Egyikbe a következő Lovecraft-kezdést másoltam:
 
(mikor?)Az utolsó napok rám törtek, és a létezés ostoba semmiségei – az áldozat testének egyetlen pontjára könyörtelenül hulló apró vízcseppek kínszenvedéséhez hasonlóan – már kezdtek megőrjíteni, az álom csodálatos rejtekébe menekültem előlük. Álmaimban megtaláltam azt a kevés szépséget, amit életemben hiába kerestem, és régi kertek, elvarázsolt erdők mélyén barangolhattam. Egy alkalommal, amikor a szél puha szárnyain finom illatot hozott magával, meghallottam a Dél hívását, s a különös csillagok alatt sóváran és szűnni nem akaróan megindultam feléje…

Indulok, egyszerre lesz itt pátosz és a nevetség, jelszavaink valának,.. industrial és persze a..  nagyszerű halál: “Köztörvényes”, morzsolgatja a szót, nagyon nagy betűvel morzsolgatja: beware the beast Man, for he is the Devil’s pawn; 24 órád van rá; a sense of emptiness is also part of a natural process of grief.

Hevenyészett, mondod, mintha ige lenne, létezik-e még egzakt, kérdezi akkor a blog. Ezt szeretném megtudni. Ezért az első bejegyzés. Nothing is easier than.. egy pont kevés, a harmadik sok, de minden pontban ott lesz a törvény teljessége:

A CSÖND KÖZEPE LESZEK.

(Ahol a sík dombnak képzeli magát.. tüskésgyíkok merednek..)